2016. március 9., szerda

Apokalipszisom

Megtört. Varázsa
Száz darabban ég,
Nem félek a tűztől,
De ebből már épp elég.

Nem ég. Ami forr
Az a harag,
Magam ölöm meg,
Ha ez így marad.

Halott. Ezt mondom,
De ne higgy nekem,
Még nem tűntem el,
Csak a világ forog velem.

Zuhan. De nem érez,
De érez, csak én nem,
Ha csak egyszer lobbanna fel,
S többé sosem engedem.

Szívem. Nyugodj meg,
De lobbanj, mint a láng,
Ne utasítsd vissza,
Mit egyszer megkívánt.

Ne bánd. Elment s
Fájt neki a halál,
A te lelked halála,
Sebaj, majd mást talál.

Tökéletes. Megtalálni
Próbálom de nem lehet,
Talán nem ez a szükség,
S e hely mást rejteget.

Hagyd. Magányodba
Mást ne rángass bele.
Bezárt vagy, ne
Játssz többé vele.

Lebben. A szélben
A testem állja a nyomást,
De ereje enyhíti
Mellkasomban a fogást.

Kapaszkodik. Kicsi lángom
Kúszik lábatlanul felé,
Ha tudnád mily’ fárasztó,
Te is megszakadnál belé.

Érezz s nem érzel,
Ne érezz s lángolsz,
Keresd azt az ösvényt,
Mire nem mondod, hogy kár volt.

Nyugodj meg kis szívem,
Légy türelmes s bátor,
Küzdj le minden akadályt,
Mi ebben meggátol.

2016. március 6., vasárnap

Apró történet - Kukorica és jelentkezés, avagy miféle rendszer van nálunk itthon

Amíg kisebb voltam, igazán nem tudtam eldönteni, mihez lehet hasonlítani azt a rendszert, ami nálunk működik. Túlzás, hogy működik, hiszen kamasz fejjel már erősen lázadozom ellene, hacsak tehetem. Mert ez egy diktatúra némi terrorral. A helyzet azért annyira nem rossz, de azért mégis csak hagy némi kívánni valót maga után. Anya szárnyaló személyisége valamennyire tompítja apa - nem vérszerinti, de mivel 5 éves voltam, és fájdalmasan szükségem volt valakire, akit apának hívhatok, és ott is van, így hívom - matematikai egyenletekre és anyagi javakra alapuló gyermeknevelési módszereit. Ráadásul az empátia teljes hiányában, amit ő maga észre sem vesz. Nem arról van szó, hogy nem tud szeretni. De fél tőle, és kimutatni nem igazán tudja, csak ha épp elfeledkezik magáról véletlenül.

A lényeg az, hogy míg 5 éves koromig csupa napfény és csillámpóni volt a kis ártatlan életem, ahogy betoppant, rögtön lehullt a lepel a világról, csak épp egy másik végletbe. Kicsit nagy kontrasztot kaptam. De már elég idő telt el ahhoz, hogy valami arany középutat találjak. Azt hiszem. De ez mit sem változtat a gyerekneveléshez és a családhoz való hozzáállásán. Állítása szerint ugyanis azért, hogy családja van, nem kell tennie semmit, ellenben azért, hogy háza és kocsija van, mennyi mindent kellett megtenni. Mert család az magától van, de azok az ingóságok és ingatlanok... Na már most én ezt lassan 18 éves "bölcsességgel" - ha lehet ezt így nevezni - megmondom, hogy ez egy elég elfajzott hozzáállás. De nem is ez a fontos most, hanem hogy arról beszéljek, miféle nevelési müdszereket alkalmazott mind rajtam, mint a húgomon, aki neki mellesleg vérszerinti lánya.

Elsőként hadd említsem meg azt, mikor bárányhimlős voltam, és szerinte haszontalan volt, hogy egész nap otthon unatkozok, így kiadta, hogy a nemrég kiolvasott könyvemnek írjam le a tartalmát egy hosszabb fogalmazás keretében. Másodikos voltam. Voltak még problémák az írással, ezt be kell vallani. Sokat radíroztam, kihagytam vesszőt és persze néhol kevertem a j-t a ly-vel. Ezért apa úgy gondolta, hogy a kezelésére szorulok, hát azt mondta, írjam le mégegyszer, hibátlanul, de úgy, hogy nem radírozhatok. Hát jó. Átmásolni a kijavított verziót azért mégsem lehet olyan nehéz - gondoltam naivan, persze. Akkor abban a kis A5-ös füzetben még az a pár oldal is irtó soknak tűnt. És hibáztam. És ha hibáztam, újra kellett kezdenem. Újra kezdtem egy párszor, aztán már nagyon elfáradtam. És elrontottam az utolsó szóban az ékezetet... szerencsére anya ott volt, és nyomtalanul radírozott nekem egyet. Ennyi mentett meg. Hozzá kell tennem, hogy megtanultam helyesen írni. De ez azért másodikosan kicsit durva volt.

Aztán jött a jelentkezés. Apának valamiféle iskolafétise lehet. Társaságban, ha meg akartam szólalni, azt jelentkezéssel kellett jeleznem, akárcsak az iskolában. És hiába mondta bárki, hogy mondhatom, csakis akkor mondhattam, ha apa rábólintott. Csak akkor mertem megszólalni. Nem tudom, talán féltem tőle. Féltem, hogy itt hagy, mert rossz vagyok. Már nem tudom. Csak kellett egy apa, és ha így kellett viselkednem hozzá...

A húgommal térdepeltünk kukoricán, Bár ez inkább vicces élmény volt, Mert kitúrtunk a kis szemeket a térdünk alól, és csak az utolsó pár percre térdeltünk rájuk, hogy azért maradjon nyoma. A gyerek is feltalálja magát, ha magáról van szó.

Volt olyan is például, hogy nem tetszett neki, ahogy eszek, És azt mondta, az állatoknak kint van a helye. Úgyhogy a spaghettimet a kerti hintában fogyasztottam el, Távolt az ebédlőtől.

Na de vessünk is véget ennek az egyébként végeláthatatlan sornak. Mert van még, hajajj, bőven! De mára ennyi elég is. Ha valaki, aki szülő olvassa ezt, kérem gondolja át, mert ezt gyerekszemmel írtam. A kiskori énem megmentőért kiált a sorok közül. Nem kívánom bárkinek is, hogy hasonlót vagy akár rosszabbat éljen át, mert én még azok közé vagyok sorolhatók, akik jól jártak. Úgyhogy fel a fejjel gyerekek, lesz ez jobb is :)

2016. január 4., hétfő

Nothing and everything

I am nothing
nothing for you,
I try to seize the day
to make it all true.
To be everything,
everything you love,
To chase the grey clouds
from the sky above.

I wanna fight
fight with what’s inside,
I’m afraid to become
darker that the night.
Once I tasted
tasted your fear,
I got obsessed, I’m dying
if you’re not near.

Heavy is the air
the air I’m breathing in,
You touched my skin
and something else within.
How could I escape
escape from this cage?
You locked me in and I’m
trying to fill this page,
It’s for you, it’s
all for you my dear,
Oh, how good it’d be,

if you would be here!

2015. december 27., vasárnap

Minden és semmi

Minden vagyok és semmi sem.
Más számára nem létezem.
Te mondd meg, te mondd meg nekem,
Hogy álruhám milyenné tegyem.

Lehetek kislány, ki mackóval a kezében
Gyerekes dolgokat művel a pillanat hevében.
Lehetek kamasz, ki a szobában ül,
És vár, míg a vita elcsendesül.
Lehetek lány könyvvel az ölében,
Ki látja a betűket, de más jár az eszében.
Lehetek fiatal csípős, éles nyelvvel,
Kit éjszakánként alkohol és dohány szaga nyel el.
Lehetek nagylány, kinek az élet meg nem árt,
S aki megbántotta, annak megbocsát.
Lehetek vad, éhes és szomjas
Egy másik világra, mely kevésbé borzalmas.
Lehetek nyugodt és elégedett,
Ki a világ baján már csak unottan nevet.
Lehetek felnőtt, kit minden éjjel
Megáld az Isten tűzzel s kéjjel.
Lehetek szent, s hajthat az a vágy,
Hogy mást ne lássak, csak a Bibliát.
Lehetek bűnös, gyarló, önző ember,
Hazugságba gabalyodva, de azt is jó kedvvel.
Lehetek mindegyik, s lehetek egyik sem,
Vátoztass meg, ha ilyennek nem tetszem.

Minden vagyok és semmi sem,
Tégy olyanná, amilyenné kívánsz,
Kezedbe adom életem,
És én követlek majd szótlanul s némán.

2015. december 25., péntek

Flesh and bone

I am flesh and bone
I fall and break
Nothing can change my role
And the fact that I’m a freak.

Trademarks and labels
Covering my skin
All the empty cradles
Points at our sins.

Suffocating rules
Of how to live a life
Written by fools
Causing such a strife.

Breathing and springing
Till this world collides
Leaving no trace
No sing about our lives.

I am flesh and bone
Mortality haunts my dreams
Reality has been shown
It far worse than it seems.

But you shall not fear
For I am here with you
Seize all of your will
And that will guide you through.

Loosen and strengthen
All you have inside
Destroy your kingdom
What was made of pride.

2015. december 17., csütörtök

Az ígéret

Manapság az emberek hadilábon állnak az ígéretekkel. "Megígérem" - mondják sokan, aztán mégsem tartják be. A másik pedig megsértődik, vagy magában örlődik, mintha nem is fájna neki annyira. Azt hiszem, erre van megoldás.
Vanak tipikusan azok az emberek, akik ígérgetnek fűt meg fát, de az esetek nagyobb részében mindenki tudja, hogy úgysem tartják ezt be. Vannak olyanok, akik azt mondják, nem ígérnek semmit, de bízom bennük, és tudom, nagy valószínűséggel be fogják tartani, amit előzőleg ígértek nekem.


Az ígéretnek súlya van. Nehéz. Ott csücsül a vállamon, mint egy kis kobold, addig, míg nem teljesítem az adott feladatot.

Ha ígérek valamit, könnyebb azt modani, nem ígérek semmit, így jogosan feltételezem a másikról, hogy ő is számba veszi azt a lehetőséget, hogy mégsem teljesül az, amit szeretne. A mérleg kétfelé billenhet, mégha én titkon tudom is, hogy biztosan be fogom tartani az ígéretemet. Megmarad a szabadságom, hogy dönthetek, hogy rajtam áll. Nem érzem megbéklyózva magam, nem érzem az ígéret súlyát, nem nyomaszt. Ha viszont azt mondom, igen, biztosan így lesz, ahogy szeretnéd, akkor a fejem felett fog lebegni a gondolat, hogy miért ígértem meg, annyira nincs arra szükségem, hogy bárkinek bármit is teljesítsek, csak nyűg, csak teher.

Tehát ha lehet, én nem ígérek semmit, de azt biztosan be is tartom. És másoktól is ezt várom el, hiszen nem szertnék emiatt álmatlan éjszakákat. Ti mit gondoltok?



2015. december 14., hétfő

Nightwish koncert 2015.december 12. szombat

Életem második Nightwish koncertje. A téli hideg ellenére azt hiszem bent mindenki felmelegedett, a srácok ismét hatalmas bulit csináltak. Jöjjenek a részletek :)
A nagybátyámmal, Marcival felkerekedtünk, és Miskolcról nekivágtunk Pestnek. A kialvatlanságot próbáltam legyőzni, tudtam, hogy egy koncerten nincs mese, ugrálás van.
Az Aréna Plázában megittunk egy kávét, ez némileg felfrissített, de az a rengeteg ember kicsapta kissé a biztosítékot.
Marci belém tuszkolt kettő sajtburgert, még szerencse, hiszen igen leugráltam később.

Két előzenekar játszott:a szintén finn Amorphis és a svéd Arch Enemy. Az Amorphis kellemes meglepetés volt számomra, ugyan hallottam már tőlük dalokat, de élőben hallani őket élmény volt. Az énekes hangja előtt le a kalappal, és a nézők kezdeti passzivitása ellenére sem lankadt a színpadi mozgás, látvány. Még Marco Hietalával is énekeltek egy közös dalt. Kitettek magukért a fiúk :)

Az Amorphis koncertje végére már megjelentek az illuminált állapotban lévő emberek, így az Arch Enemy kezdésekor már kijöttem a tömegből, és hátrébb álltam. Mivel kiemelt állóhelyen voltunk, onnan is jól láttam.

Az Arch Enemy már a vadabb kategóriába tartozik. Új énekesnőjükkel, aki úgy rázta a kék haját, mint aki színpadra született, nagy bulit csaptak. Körülöttem az elvetemültebbek már headbangelésbe is kezdtek, a szolidabbak, akik a Nightwish várták már nagyon - mint én - csendesen hallgatták a koncertet. Néhányan csak a fejükkel bólogattak vagy épp a lábaikkal doboltak. Az énekeső elképesztően tudott hörögni, és az volt a hihetetlen, hogy utána emberi hangon meg tudott szólalni..

Az Arch Enemy után már mindenki tudta, hogy az est fénypontja következik, így egy emberként vonult ki a tömeg inni és a mosdóba. Visszaérkezve Marci beállt hátulra, én meg reméltem, találok valakit, aki szintén egyedül van, és akivel tudok ugrálni.

Így találtam rá Fannira, akinek ez volt az első Nightwish koncertje, és Dávidra, aki eddig mindegyiken ott volt. Mindketten egyedül voltak, Az ilyen találkozásokban van valami varázslatos. Mindenki ugyanazért van ott, tudod, hogy már van egy közös pont az életetekben. És általános dolgokról is elkezdesz beszélni, mintha régi ismerősök lennétek.

A koncert a Shudder Before The Beautifullal kezdődött, csakúgy, mint nyáron. Tökéletesen rá tudtunk hangolódni a zenére, feloldódtak a gátlások. Játszották továbbá a Yours Is An Empty Hope-ot, az Ever Dream-et, a Whismastert, a My Waldent. A While Your Lips Are Still Red hatalmas meglepetés volt, Dávid például oda is kiabálta nekem, hogy ez a kedvenc dala. Tagadhatatlanul az egyik leggyönyörűbb daluk. A közönség jobban beleélhette volna magát, de így is jó volt. Az Élan, Weak Fantasy, 7 Days To The Wolves és az Alpenglow után ismét egy nagy sikerű daluk jött, a Storytime, Hiba is lett volna kihagyni, hiszen egyik azon dalok közül, amelyik tényleg elrepít a valóságból. Ezután az I Want My Tears Back-re tombolhattunk, majd eljött az a pillanat, amit vártam, és amit nyáron nem kaphattam meg: a Nemo.

Ezután a Stargazers került sorra, amit ahhoz képest, hogy Tarja eltávozása után nem akartak többet koncerten játszani, nyáron is eljátszottak, és még sok más helyen is. De ennek csak örülni lehet, A Ghost Love Score pedig, mint mindig, hatalmasat ütött. Nem véletlenül, hiszen Floor saját bevallása szerint ez a kedvenc dala, ami emlékezteti arra, hogy mi történt vele, hogy újra lábra tudott állni és berobbani a zene világába.

A Last Ride Of The Days-t utolsó előtti-ként játszották. Zárásképpen pedig eljátszották a komplett Greatest Show On Earth-t. Itt voltak problémák, ugyanis valami hamis volt, de mindenki tartotta magát, így lehet, hogy csak az én zenész fülemet bántotta valami. Ettől föggetlenül a koncert megtette a hatását, teljes extázisban álltunk ott, mikor visszajöttek meghajolni. Elsötétült a színpad, mi pedig tapsoltunk, kiabáltunk, Dávid pedig teljes átéléssel ordította, hogy "Nem megyünk sehovaaa!". Pedig menni kellett, bánatunkra nem jöttek vissza :(

A koncertek jól szervezettek voltak, a vetítés látványos volt. Az sem volt baj, hogy nem volt teltház, volt helyünk, nem fulladtunk meg egymástól. A magyar közönség elég sajátos, nem egy emberként mozog, hanem néha gondol egyet, tombol, aztán lenyugszik. De hát ilyenek vagyunk mi, magyarok. Hiányolok egy olyan koncertet, mint amilyen az Imaginaerum World Tour koncertfelvételén szerepelt a Weckenben. Majd egyszer :)


Innen üzenem Fanninak és Dávidnak, hogy ha valamilyen csoda folytán ide tévednek, örülök, hogy megismertem őket! :)

Ennyi lenne mára, szép napot és csodás koncerteket mindenkinek! :)